Mint megírtuk, február hónap utolsó szombatján, Jász-Nagykun-Szolnok megyében, az Alattyáni Úttörő Vadásztársaság területén Túróczi István nyeskutyát lőtt. Csakhogy a Pest megyei Farmosi Hunor Vadásztársaság területén ugyanazon a napon, február 25-én, Farmoson is nyestkutyát ejtettek el.
A terület apróvadas, váltóvadként azonban a vaddisznó is felbukkan, amely mindenevő. Kora tavasszal a disznó nem kíméli a fokozottan védett madarak tojásait, fészkeit, a kétéltűeket és az apróvad állományát sem.
A nádasokban, a vaddisznó mellett, számos szőrmésragadozó is jelen van. A természetvédelem és vadgazdálkodás kiváló kapcsolatát szimbolizálja a Farmosi Nagy-nádas tó körüli összefogás – számolt be Tóth Sándor, a terület vadászmestere az agrojager.hu-nak.
A természeti értékeket a Duna-Ipoly Nemzeti Park szakemberei és a helyi vadgazdálkodók közösen védik. A természetvédelmi és vadgazdálkodás céljai közösek, a nemzeti park szakemberei több esetben kérték a segítségüket. A jó kapcsolatuk sok évre nyúlik vissza, amiben tudják, segítik egymást a természetvédelmi és vadgazdálkodási szakemberek. Az összefogásnak egyre nagyobb szerepe van, mert az elmúlt években felbukkant az aranysakál is.
Az itt megtalálható flóra és fauna különleges. Számos olyan természetvédelmi kincs található itt meg, amire okkal büszkék: országosan egyedülálló a farmosi nagykócsag állománya, mellettük, a nyári hónapokban, különleges kétéltűekkel is találkozhatunk. Lassan vége a télnek, a kora tavaszi időszakban számos vízimadár kezdte meg a kotlását. A nyári ludak mellett a récék is a fészkeiken ülnek. Kora tavasszal az idén született kisnyulak ugyanolyan védtelenek, mint a nádasokban fészkelő fokozottan védett fajok.
Tóth Sándor február 25-én a farmosi Nagy-nádas tó szomszédságában, egy magaslesen várakozott.
„Soha nem lehet tudni előre, hogyan alakul egy lesvadászat”. Csöndben teltek az órák a magaslesen. Alighogy besötétedett, a tőle nem messze lévő nádast elkezdte „törni” valami. Ilyenkor még nem lehet pontosan megmondani, miféle állat bújhatott elő a rejtekéből. A vadászati törvény azonban egyértelműen fogalmaz: csak és kizárólag abban az esetben lehet lövést leadni, ha egyértelműen és pontosan meghatároztuk a fajt. A fegyverlámpa fényében egy nyestkutyát pillantott meg. Az aranysakállal szemben, az állat nyugodtan viselkedett, a felvillanó fényre nem ugrott el. Lövést tett a körülbelül 120 méterre lévő vadra, amely tűzben rogyott. Nyestkutyát korábban egyszer sem ejtettek el Farmoson.
Hasonlóan a mosómedvéhez, a nyestkutya is a hazánkban élő invazív fajok egyike. Míg a mosómedve Észak-Amerikában őshonos, addig a nyestkutya Kamcsatkáról származik. A vadászati törvény szerint mindkét faj egész évben vadászható. Nem véletlenül, mivel beláthatatlan károkat okozhatnak a magyar faunában. Az állatvédők állítása, hogy színesíti a magyar állatvilágot, nem felel meg a valóságnak, tömeges elszaporodásuk éppen ellenkező hatást okozhat. Őshonos fajok tűnhetnek el, vagy számuk drasztikusan lecsökkenhet. Ennek az ellenkezőjét állítani, hatalmas szakmai tévedés – zárta beszámolóját Tóth Sándor vadászmester az agrojager.hu.nak.
Forrás: agrojager.hu
Fényképek: Farmosi Hunor Vadásztársaság
